"Gondolatok a tollam hegyéről", bármily jól hangzó is a cím, sajna nem én találtam ki (fel?). Egy török (hm, meglepő, ugye?) írónő-énekesnő-zeneszerző, Aydilge egyik könyvének a címe ez (eredeti törökben: Kalemin Ucundaki Düsler), viszont találó.

Lesz itt minden, ami török, meg olyan is ami nem.

És mindjárt itt is az első: Drága fiaim!

Nos nem, ez nem a Ti fennkölt megszólításotok, hanem valami egészen más. Itt voltak nemrég a "fiaim", persze nem mintha gyerekvállalós korban lennék, vagy ilyesmi. A "fiaim" elnevezés egy török rockbandát illet, nevezetesen a maNga-t, akiket régóta imádok és hál' istennek ismerek is személyesen. Cuki fiúk. Persze ahogy nézzük. Anyám például frászt kapott, mikor megnézettem velük egy keményebb koncijukat a neten. De amúgy tényleg ennivalóak. 28 évesek, tetkósak-rafkósak és édi a mosolyuk. Kell-e több egy klasszis rockbandának?

Szóval már egy éve nem láttam őket. Tavaly itt parádézták (meg hányták) végig a Szigetet, adtak ottan a WAN2 színpadon egy fergeteges koncit, végigpiálták a 6 napot, míg itt voltak és közben csuda dolgok történtek velünk. Például elvesztettük az énekes Fermant a Halászbástyánál, és a turnémenedzser Ismail ábi végigkurjantotta a teret ("Feeermaaan!!" "Akgüüül!" "BÖÖÖCEEEK (Bogár, szegény srác beceneve)") minek eredményeképp fél percen belül hatezer túrista bámult ránk  -  Ferman-t kivéve persze.... Aztán negyven percet gyalogoltunk a Duna-parton éttermet keresve - nem mintha nem lett volna, csak minden háznál meg kellett állni filmezni mert Fermanka (Béla, ahogy mi hívjuk), történetesen kíváncsi természetű építész. A többiek meg kíváncsi természetű sörvedelők, és ötpercenként be kellett térni egy kocsmába (is).

Szóval nem láttam őket egy teljes éve. Most Ferman és a banda fő-fő-fő menedzsere Hadi jöttek el bulizgatni kicsit szerény kis fesztiválunkon. Ferman szívdöglesztőbb, mint valaha (lásd fenti képen piros pólóban), és élőben 1000x jobban néz ki, mint a fotókon, csak egy bibi van. Most nősült. (Mély sóhaj) Amúgy álomszuszékocska, nem lehet soha időben kirángatni az ágyból. Most is délre mentem hozzájuk, fotós haverunk Marci lakásában tanyáztak, és persze mikor 12:10-kor beléptem az ajtón, Hadi azzal fogadott, hogy kedvenc énekesünk mélyen durmol a pihepuha ágyikójában. Bement, hogy felrázza, erre hallom Béla (Ferman) álmatag dörmögését, miszerint szerinte talpig becsületes menedzsere szemtelenül hazudik, mert Timi (én) nincs is ott és át akarja őt nagyon csúnyán billenteni a palánkon. Hadi csípőre tett kézzel, napi "most fogok mindjárt megőrülni"-adrenalin-adagjának 10%-os növekedésével jön ki a szobából. "Szólj már neki lécci hogy itt vagy, mert hamam böcegi (csótány) úrfi nem hiszi el". Vigyorogva köszönök Bélának egy guten morgent (cskazértse törökül), mire félmeztelenül (áááhhhóóóhuuuhh) kipattan az ágyból kócos tincsekkel és rámbámul azzal a hatalmas mogyoróbarna szemecskéivel és azt mondja: "Te tényleg itt vagy? Jaj ne hari, mindjárt felkelek" és felkel és úgy ahogy van egyszál cuki kis boxeralsóban jól megölelget.

És még kérditek, miért imádom ezeket a srácokat??? (Folyt.köv)

Fotó kredit: Magócsi Márton

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.