Dogan laza csuklómozdulattal vágta be a kocsi ajtaját, kattant a központi zár, majd sarkon fordult és felsétált a szűk, macskaköves utcán a stúdióig. Alacsony, egyszintes ház volt, kis kerttel, fehérre festett, ódon kerítéssel. A kertben álló egyetlen orgonafa metszetlen ágai ide-oda hajladoztak az enyhe májusi szélben, és átnyúltak a kerítés fölött, ki az utcára. Hatalmas, húsos virágai messziről illatoztak és Dogan nagyon szippantott a friss levegővel keveredő orgonaillatból. Utált kocsival közlekedni. Isztambul kiszámíthatatlan volt, az autók pedig napközben úgy zsúfolódtak össze a kis utcákon - de a nagy sugárutakon is - mint olajos halak a konzervdobozban. És körülbelül olyan szagot is árasztottak. Jobb szeretett biciklizni, hamarabb is odaért, ahova kellett, gyűlölte a forgalmi dugó kellős közepén ücsörgő, kiabáló, ideges tömeget és a felforrósodott fém bűzét. Ma azonban el kell mennie az öccséért a repülőtérre, így kénytelen volt kiásni az alig használt Mazdát a garázsból.

A stúdió falán messziről virított a együttes vörös-fekete emblémája, az ajtó szokás szerint megint tárva-nyitva volt, jelezve, hogy a többiek már megérkeztek. Ahogy belépett a kapun, felfedezte a kert másik végében Ilkét, aki "The Man Who Saved The World" feliratú zöld pólójában sepregette a szűk járdarészt, ami körbefutott az épület körül.

- Hát te? Átmentél takarítónőbe? - vigyorgott rá Dogan a Lennon-os kerek napszemüvege mögül, majd még épp sikerült elhajolnia a seprű nyele elől, ahogy Ilke megpróbálta cseppet sem jókedvűen kupán vágni.

- Senki se bírja letakarítani ezt a szart hetek óta! Mindig azt várjátok, hogy én csináljam!

- Jóvanna' - szabadkozott Dogan még mindig vigyorogva gyorsan kikerülte Ilke újabb seprűcsapását, és úgy döntött, jobb lesz a stúdió fedezékébe vonulni.

Bent Berke és Tolga ücsögött az ebédlőasztalnál sört iszogatva, miközben Turhan az ablak előtt fel-alá járkálva telefonált. Dogan csendben kikapott egy üveg Efest a hűtőből és letelepedett a többiek mellé, míg Turhan intett neki, hogy mindjárt végez.

- .... igen, igen, persze. Akkor holnap találkozunk a fesztiválon, a művészbejárónál. Majd hívlak, amikor odaértünk. .... Hogy ők? ... Ja ők még nem tudják, de majd mindjárt. Oksa. Csá. - Turhan lecsapta a telefont az asztalra, majd lehuppant Berke mellé a jobb szélre és vigyorogva felkapta a félbehagyott sörét. - Na kiscsákók, van egy szép nagy meglepim. Ilkeeeeee - ordította el magát akkora hangerővel, hogy Tolga fintorogva befogta a fülét. Ilke dühödt Rambo-kinézettel jelent meg az ajtóban, egy keze a csípőjén, a másik a seprű nyelén. - Mi van?

- Gyere, csüccs. Hagyd azt a seprűt, majd jövő héten felveszek egy takarítónőt - mondta Turhan elharapva a vigyort a szája szögletében. Ilke morogva ledobta a takarítóeszközt és befészkelte magát Berke és Tolga közé. - Na és teee, teee aki a bátyámnak mondod magad? Nem segítenél takaítani, mi? - bökte oldalba Berkét szúrós ábrázattal. Berke vállat vont és belekortyolt a sörébe. - Építész vagyok nem takarítóbrigád.

Ilke már épp nyitotta volna a száját, hogy visszaszóljon, amikor Turhan felemelte a kezét. - Ááááááá-ácsi. Majd később megvitatjátok a takarítónőlét rejtelmeit, most azonban - dörzsölte össze a tenyerét - van egy nagy hírem.

Hatásszünetet tartott, jó hosszút, amíg végül Dogan elunta a dolgot és hozzávágta a háta mögötti díszpárnát.

- Jó, jó, jó, mondom... - vigyorgott - Szóval... Új turnémenedzsert kaptok.

***

- Hát, az arcotokból ítélve nem vagytok odáig a dologtól...? - nézett kérdően a négy zenészre Turhan. - Tudom, tudom, hogy ragaszkodtok hozzám, meg minden, meg hogy nehéz engem überelni, meg minden, de ... tudjátok, hogy itt ez az angliai ösztöndíj és végre sikerült találnom valakit a helyemre. A GRL Productions-nál dolgozik, ismerem a tulajt, és ő ajánlotta. Sz'al, szerintem tök jó lesz... Hm?

Dogan felsóhajtott, miközben Tolga a feje búbját vakargatta.

- És mégis mennyi időre kapjuk meg a fickót? - kérdezte végül Dogan, Ilke pedig helyeslően bólogatva meghúzta a sörét.

- Fél évre.

- Mivan? - nézett rá hitetlenkedve Berke. - Arról volt szó, hogy max. 3 hónapra mész ki.

- Eegen, de, meghosszabbították a pályázatot és hát... fél éves lett. Sajnálom skacok. Tényleg, de ez a kutatás kell a diplomámoz. Aztán újra jövök és rock'n'roll baby! - vigyorgot bíztatóan Turhan. Berke széttárta a karját. - Hát, ez van. Mindenesetre remélem jól sikerül a tanulmányutad ÉS minket se áztat el az új ficek.

- Nyugi... Mustafa, a GRL tulaja, nagyon dícsérte. Holnap találkozunk vele a fesztiválon. Ők szervezik, és a fickó állítólag rengeteget segített meg minden.

Dogan koccintásra emelte a sörösüvegét, és a többiek követték a példáját.

- Hát akkor Turcsi, igyunk az angliai utadra!

- Serefe!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.