Szerencsés vagyok. Kezemben tarthatom az év két legütősebb rockalbumát. Mindkettőtől padlót fogtam, jelenleg is épp az agyamat vakargatom össze tőlük.

A maNga 2004-ben adta ki első albumát, így négy és fél évnyi várakozás után, bizony már csaknem letettem arról, hogy ezek valaha is összehoznak bármit is még. Lusta disznók, egy csökevényes kis albumot se bírnak összehozni ennyi idő alatt? - mondogattam magamnak. Hát lustának lusták, az tény, de a Şehr-i Hüzün (A bánat városa) című "szösszenetük" igencsak pofásra sikeredett, olyannyira, hogy meg merném kockáztatni a 2009 Legjobb albuma címet, sőt, minden idők 10 legjobb török rockalbuma közé tuti bekerül majd. Kemény, mint az acél, elektró, mint a 220V, izgi, akár az első randi, Ferman hangjától elolvad a jégcsap is, itt-ott megbolondítva némi romantikus zongorával, szúfi neyjel, flamenco-gitárral, na és persze az elmaradhatatlan rapszövegekkel (is). Emberes munka v'ót ez fiúk, az már hétszentség!

Ezzel egyidőben látott napvilágot a Redd együttes 21 című albuma, ami, míly meglepő, 21 dalt tartalmaz. 21 dalban meséli el egy ember életének történetét a születéstől a halálig. Igazi kellemes Pink Floyd-os klasszikus rocknóták, felturbózva némi elektronikával és zongorával, erős ütős gitárriffekkel, na meg persze Doğan Duru észvesztően szép, kristálytiszta operatenorjával. Mindkét album dalszövegei példamutatóak a mai "de szép a szemed gyüssz táncolni" és "jaj de fáj hogy elhagytál kedvesem" típusú langyi dalszövegek mellett, üdítően frissek, maiak, mélyen szántóak, elgondolkodtatóak.

Örülök, hogy vannak még a világon igazi zenészek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.